Nyelvtanulás külföldön

Február elején egy hetet töltöttem Amerikában egy külföldi partnerünk meghívásában, hogy bemutasson több magániskolát Pennsylvániában. Célom volt, hogy megtudjam, hogyan tanulnak odaát, tényleg igaz a hír, hogy az amerikai oktatás gyengébb, mint a magyar?  Az iskolalátogatások során, lehetőségem nyílt beszélgetni diákokkal – nemcsak amerikaiakkal! -, körbevezettek az iskolák területén és épületeiben. Tudtatok azt, hogy a középiskolák igazi egyetemi hangulatot adnak, igazi campus élet folyik? Külön épületben van a művészeti részleg, külön épületben a matek, és még így folytathatnám…
Az iskolák mottója általában a sokszínűség (értik ezt arra, hogy minél több nemzetiségi, de nem külföldről érkezett! - diák járjon az iskolába, ezzel egy multikulturális közeget teremtsenek a tapasztalatcsere jegyében). Külföldi diákok: általában spanyol, koreai, japán, német, de cseh, magyar nyelvterületről is érkeznek. Ez a tanulókat toleranciára, alkalmazkodásra, elfogadásra neveli és megismerteti őket más országok kultúrájával.
Az amerikai diákokra jellemző, hogy nagy érdeklődéssel, szeretettel fogadják a külföldi diákokat, így a tanév végére a fiatalok rengeteget tanulnak egymástól, ezzel önállóbakká és magabiztosabbá válnak.
A tanterv kétféle modulból áll, vannak bizonyos tantárgyak, melyek kötelezőek mindenki számára illetve melyek szabadon választhatóak érdeklődési kör szerint.
Jellemző, hogy a tanárok nagy türelemmel és széleskörű szakismerettel segítik tanulásukat, tanácsokkal látják el őket, de nincsenek a sarkukban, ezzel is az önállósodást és a döntésképességet fejlesztik bennük.
Az iskolák besorolása a tanulók létszámától függ, kisebb iskolának nevezhetjük a 120-150 főt fogadót, de a nagyobb iskolák befogadó képessége az 500 főt is elérheti.

Sok iskolában már „Active board”-ot használnak – legmodernebb elektronikus táblának nevezhetnénk - ezzel az eszközzel mindent, amit felír a tanár a táblára, letölthető laptopra, vagy kinyomtatható.
Egyes iskolákban bevett szokás, hogy a diákokat körasztalhoz ültetik, ezzel átláthatóbb és irányíthatóbb a tanóra menete, így nem bújnak el az hátsó sorokban és mindenki aktívan részt tud venni a munkában.
Általában nem az itthon ismert feleltetéses módszerrel dolgoznak a tanárok. Az anyagokat a diákoknak önállóan kell átolvasni, abból készülnek és megbeszélik az órákon, csoportos konzultáció jelleggel, munkacsoportokat alkotva.
Nem minden iskolában, de sok helyen van úgynevezett „Dresscode” azaz iskolai uniformis, vagy ha nem is egyenruha, de meg van határozva, hogy lányok szoknyát hordjanak, fiúk nadrágot, van nap melyen, csak nyakkendőt kell viselni, van nap, amikor nem kell viselni az uniformist. A viselt ruhadarabokon megtalálható az iskola lógója, és többnyire ezeket a ruhadarabokat be lehet szerezni az iskola kis üzletében.

A magániskolával kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat még oldalakon keresztül tudnám folytatni, de evvel sajnos most várnom kell a jövő hétig. Addig is, ha több információt szeretnél megtudni, vagy esetleg képeket szeretnél nézni, egy előzetesen egyeztetett időpontban látogass el irodánkba és hozd magaddal a szüleidet is!

Üdvözlettel,

S. Andrea
a MasterClass csapata nevében