A fogadócsaláddal érkezés előtt felvettem a kapcsolatot, a megbeszéltek szerint 2-re érkeztem vasárnap. Kedvesen fogadtak. Pont most lett a 2 hetes sí szünetnek vége, így eléggé kipihentek voltak. 2 tini fiuk és egy Bagira nevű cicájuk van. Jelenleg Bagira a legérdeklődőbb hallgatóközönségem, elég jól érti a francia-angol-magyar társalgásom. A lakás igazi gyönyörű párizsi polgári lakás, mint a filmekben. 2 percre van Passy metrómegállótól - a végállomásig Etoille-ig megyek, aztán itt átszállok a sárga metróra és a Tuileires megállónál szállok le, innen 1 perc séta az iskola, összesen 12 perc út háztól-házig, szuper! A metró hihetetlenül átlátható és kényelmes, csak sztrájk ne legyen! A lakástól az Eiffel torony kb. 6 perc sétára van. Van kulcsom, akkor jövök-megyek, amikor akarok. Reggel megreggelizünk Bonne journee-t kívánunk egymásnak, este pedig röviden megkérdezzük egymástól milyen volt a nap. Kijavítják néha ha rosszul ragozok, de nem nevetnek ki hanem csak szólnak - így jobban rögződik. Persze atomfizikáról nem beszélgetünk, de tényleg hasznos. Az iskolában persze bátrabban beszél mindenki, mert tudjuk, hogy egy szinten vagyunk és nem nevetjük ki egymást, de muszáj gyakorolni mert különben ugyanannyi tudással megyünk haza mint amennyivel jöttünk.
Sok mindent meg szeretnék nézni Párizsban, de az első a nyelvgyakorlás, nem muszáj a Szajna mind a 37 hídját megnézni most.
Az fontos, hogy merjünk franciául szólni emberekhez, hogy figyeljük a helyieket, milyen szituációban mit használnak és hogy közben jól érezzük magunkat.
Margó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.